Út a sarki fényhez – Egy karácsonyi kaland története
1. fejezet
A fényes otthon
A téli erdőben már napok óta sűrű pelyhekben hullott a hó. A fák ágai álmosan hajoltak meg a fehér takaró alatt, mintha tavaszig már fel sem akarnának ébredni. Bundi, a róka viszont nem álmos volt, hanem izgatott. Kandallója előtt üldögélt a kedvenc karosszékében, a mancsában pedig egy levelet szorongatott: igazi, kézzel írt levelet, amit egy díszes borítékban küldtek neki. Bundi örült, hiszen Norvégiából írt neki az unokatestvére, Bende, akivel már nagyon régen nem látták egymást. Bende egy váratlan, de kedves meghívót küldött unokatestvérének:
„Gyere el hozzám karácsonyra, Bundi! A hegyek fölött most gyönyörűen látszik a sarki fény! Sütünk, főzünk, teát iszunk és végre beszélgetünk egy jót! Nagyon várlak!”
Bundi szeme felcsillant. Egy kis kaland épp ráfért ezen az álmoskás, eseménytelen télen. Összepakolta a hátizsákját – egy darabka sajtot, egy meleg sálat, és persze a térképet, amit a saját mancsával rajzolt. Ezután vidáman nekivágott a hosszú útnak. Ahogy egy hófödte tisztáson kelt át, különös látványra lett figyelmes: egy apró sündisznó próbált egy nála háromszor nagyobb gyertyát cipelni a hátán.
– Segítsek? – kérdezte Bundi.
– Csak ha nem ijedsz meg a feladattól! – szuszogta a süni, miközben megigazította a sálját. – Ezt a gyertyát az otthonomba viszem. Fény nélkül olyan sötét ott, mintha nem is lakna ott senki.
– Bízd ide, ha ketten cipeljük, biztosan könnyebb lesz! – reménykedett Bundi.
Végül együtt vitték tovább a hosszú gyertyát, Bundi fogta az egyik végét, Barka – így hívták a kedves kis sündisznót – a másikat. Nem volt könnyű – néha elcsúsztak, néha megálltak, és jót nevettek a botladozásaikon –, de végül elérték a süni üregét. Barka gyorsan meg is gyújtotta a gyertyát, aminek fénye azonnal beragyogta az üreg falait, ettől pedig rögtön egy barátságos kis kuckóvá változott. Barka otthona megtelt illattal és melegséggel, mintha maga a karácsony költözött volna be hozzá.
– Köszönöm! – mondta Barka, aki épp forró fahéjas teát töltött egy kis bögrébe, majd odanyújtotta a rókának. – Tudod, Bundi, én egyedül töltöttem volna az ünnepet. De most… talán nem is lenne rossz, ha idén társaságban ünnepelnék.
– Jó ötlet! Mit ér a szép fény, ha közben egyedül vagy? – mondta Bundi mosolyogva. – Gyere, menjünk együtt Norvégiába! Most látszik a sarki fény, és útközben biztosan szerzünk új barátokat is! És az unokatestvérem, Bende is nagyon kedves, majd meglátod!
Barka elmosolyodott és bólintott. Ahogy kiléptek az üregből, a hó újra esni kezdett, de ez csak fokozta Barka és Bundi ünnepi hangulatát. Elindultak hát a sarki fény – és talán valami annál is fontosabb felé. Az út végén egy közös, meghitt karácsony várta őket.